2008. ápr. 15. 19:59 - írta Boeg

- csokit enni

- úgy tenni mintha érdekes cikkek lennének az index-en

- Fekete Özvegy, Aknakereső, Passziánsz, Fekete Özvegy, Aknakereső, Passziánsz

- facebookos profilom buzerálása

- randis profilom buzerálása

- Egy - most a gyerekek kedvéért el nem árult - felnőtteknek szóló oldal látogatása

- olyan hülyeségeken gondolkozni, mint hogy hogy szervezném át pl. a 182-es busz menetrendjét

- az elvirán megnézni hogy épp lenne-e vonat be a városba

- átböngészni a leginkább agyonjátszott zenéimet

- az Atlantai úton és a hazatérésen ábrándozni 

- azon ábrándozni, milyen lenne [fiúnév1*]-el

- azon ábrándozni, milyen lenne [fiúnév2*]-vel

- azon ábrándozni, milyen lenne [fiúnév3*]-mal

- (a legviccesebb) azon ábrándozni, hogy mi mindent kéne csinálnom. 

 

Kérem szépen, épp nem tudok semmit se kezdeni magammal. Merthogy olyan mosolygós nap volt az egész, ahhoz képest hogy mennyire számítottam. Igazából lehet hogy csak miatta van, az után hogy valóban rámmosolygott és majdnem odajött hozzám, hogy én majdnem szívrohamot kapjak, és utánna megint azon ábránozzak, milyen lenne ha majdnem miatta lenne. 

Szóval ezek után depizene el, 'Love is in the air' hangulat elő, és a Garnier intnzív hajpakolánoknál sem látott azonnali hatás nem marad el: cések mosolyognak, milenneárisos biztonságiőr mosolyog, milleneárisos szervezők mosolyognak (izé, mondtam hogy ki fognak állítani?), bkv-ellenőr mosolyog, césévfolyamtársak mosolyognak, filozófiatanár esszémet olvasva mosolyog, töridolgozat alatt az egész osztály mosolyog, töritanár szintúgy mosolyog, vérellátós orvosok és ápolónők mosolyognak, akik a véremet megkapják, azok is biztosan mosolyognak, sőt még én is mosolyogni fogok holnap annak ellenére hogy szoksá szerint tutira merő véraláfutás lesz a karom; emellett még ömlesztve a californiacofees személyzet mosolyog, máv BDt vezérlőkocsi mosolyog (nem tudom, rájöttem valahogy úgy állnak rajta a reflektorok...), a busz összes heringje mosolyog, anyu meg pláne mosolyog, hogy két hét után újra látjuk egymást.

Annyira jól álltunk mosolyügyben, hogy mikor a californiából a nyugati felé loholva orvul letámadott kedvenc krisnás-dílerem, csak odaszóltam, hogy 'Mára megvan az adagom, nem veszek mosolyt, köszönöm'. És békénhagyott. Mosolyogva.

*ha magadra ismersz, mosolygoj holnap is!

2008. ápr. 12. 16:55 - írta Boeg

Olyan volt, mint a legtöbb szerelem. Egyszerűen szép, a maga módján.

Azzal együtt hogy délelőtt a gyönyörű napsütésben Legalábbis Magyarérettségimet Szívügyének Tekintő Exemmel a József Attila-tételt dolgoztuk ki. S ahogyan az az első percben kiderült, persze aznap kellett Attilának is megszületnie, kellemesen tetttük túl magunkat ezen a véletlen egybeesésen. És azzal együtt is szép volt, hogy persze kinek kellett - rá jellemző módon - meztelen felsőtesttel napoznia mindössze harminc méterre tőlünk, hát persze hogy Osztálytársam-De-Nem-Beszélünk Exemnek. Legalábbis így gondoltam volna, aztán meggyőztem magam hogy csak az én jóindulatú emlékezetemben volt neki valaha is ilyen jó felsőteste, arról meg nem is beszélve hogy mekkora a valószínűsége hogy a középszerű heteró-létbe való visszatérése után is borotválja azt. A tanulság hogy viselnem kéne a szemüvegem, a keserédes tény pedíg, hogy ha már nem ő volt az, és olyan kitartóan kacsintgatott felém, akkor én miért csak zavart tekintettel bámultam magam elé, s miért nem pislantottam huncut módon vissza?

Ilyen dilemmákra vagyunk tehát mi, magányos buzik kárhoztatva. De hadd ne sajnáljam magam, végülis kihaénnem barátaitól már megint milyen üzeneteket kell kapnom. Ha épp ő sem a pasijaival lenne elfoglalva, biztos vagyok benne, hogy megfolytana.

Délután meg aztán ott volt kedvenc antifasiszta ellentüntetésünk, a Jászai Marin ahogy feljöttem az aluljáróból és a hatodik életundorodott arc mellett is elmentem, rögötön tudtam hogy rossz oldalon vagyok. A másikra átérve meg: mosoly, mosoly, mosoly. Egy kedves úr magyar zászlókat osztogatott, egy másik még kedvesebb - és, most miért ne lehetne kimondani, még görbébb orrú - pedíg kabátra kitűzhető dávid-csillagokat, szerintem ötletes, olyan a pofába vágom módja a tiltakozásnak ez. Mondanom se kelljen, milyen vigyorral közöltem vele hogy haddnemondjam én még mit is kitűzhetnék, de egy zavart de annál őszintébb mosollyal szabadkozott hogy rózsaszín háromszögekkel nem készültek.

Annál inkább készültek viszont flódinkkal, zseniális, de sajnos az ismeretlenség árnyába burkolózó polgártársaink. Egyszerűen ínycsiklandó volt, tésztásutul, almástul-diósostul-mákostul. (UPDATE! megvan, hogy ki volt!) El is kellett az utánpótlás, kedves Voltiskolatársammal összetalálkozva egészen sikerült az események közepébe kerülni, ahogyan azt az alábbi kép is illusztrálja, már annak aki ismer annyira hogy megtaláljon rajta:)

Egy mondatban tehát, előre vetítve egy frappáns befejezést is: Antifasiszta tüntetés - összehozza az embereket.

Jó volt találkozni Voltiskolatársammal meg a barátaimmal, csak kár hogy nem kértem el az új telefonszámát. De sebaj, holnapra már fenn lesz a kurucinfón.

2008. ápr. 3. 11:13 - írta Boeg Majd beledöglöttem tegnap, miközben kinn Gödöllőn a vegyszerbűzben próbáltam előrehaladni, hogy kint meg tombolt a nap. Kimenni futni persze nincs idő, mint ahogy egyéb más élvezeti cikkre/tevékenységre sem, amint azt a hétvégi programadó beszédemben igen emelkedetten ecseteltem. Bocsi, ecsetelni nem csak a lábgombát szokás? Tehát szálljunk kicsit alább.

A mai reggelre olyan jellegzetesen tette fel a pontot (illetve i betű monnyuk csak a 'reggeli'-ben van, de az ma valahogy kimaradt) ahogy a húgyszagú vonattal begurultunk a Nyugatiba, és a hangos épp valami nemzetközi gyors kapcsán a szokásos monoton darálással, de valahogy a végét a szavak szerencsétlen összevágásával akaratlanul huncut módon megnyomva megjegyezte hogy 'A helyjegy nélkül utazó utasaink csak a szabadon maradt ülőhelyeket foglalhatják el. Tájékoztatjuk utasainkat, hogy az előre lefoglalt ülőhelyeket megjelöltük'
 
És akkor bevillant, ahogy a láthatósági narancs máv-overellos kollegák kutyákkal járják végig a vonatot, hogy a fent megnevezett tevékenységet elvégezzék, azt hogy hogyan, már a fantáziátokra bízom.

És akkor önkéntelenül kitört belőlem a nevetés, igen, végre ramaty idő van, az egész város bűze olyan mint a fent említett vonaté, lehet hallgatni Placebo-t napestig (most épp a broken promise megy), nem kell szabadkozni a napsütés miatt, bele lehet temetkezni hétköznapjainkat betöltő aggodalmainkba.

Csak húzzuk ki jó idő nélkül még az érettségiig!

2008. márc. 31. 0:42 - írta Boeg

Igen, kedves barátaim, abba. Tudom, ez most már plágiumnak számítana - ha lenne ilyen elem a periódusos rendszerben - de akkor is. Mostan derült ki ugyanis hogy hova nem mentem ma: békejelre. Végülis, ügyes Boeget csak kétszer agitálták a Blaha aluljáróban ütemes darbuka-összdobolásra gyereteisélőbékejelre-rasztacsajok, ügyes Boeg felhívhatta volna Kihaénnemet is aki késséggel elinvitálta volna, de ügyes Boeg tudjátok mit csinált?  Fényképet vágott körbe amcsi vízumigényléshez. (A Nagyon Nagy Vízumigényés s03e02 ez itt, volt már ugyebár előzménye) Naszóval. Merthogy Őfelsége Dzsordzs Bús mondulá, hogy nempediglen használhasd vízumigénylésedhez hagyományos mosóporodat igazolványképedet, csináltassál újat, de az lészen ám ötszöröt centiméteres, a te arcod meg lészen ám kifejezéstelen (nempediglen vidám vagy netalántán esetleg mosolygó), mertkülönben korbácssütésre és vízumtalanságra lészel kárhoztatva. És kőbe vésé ezen szavait, majd felraká őket az amcsi nagykövetség honlapjára. Szóval ügyes Boeg ezt csinálta, ahelyett hogy szórakozni ment volna, és mint egy rendes tizenéves, most a részegen fetrengene az ágyában (egyedül, vagy sem(?)).

Szóval mondjuk ki most egyszerre hogy

A picsába

lehet írni a sok 'ügyes kicsi Boeg' kommentet, drágaságaim:)

2008. márc. 31. 0:28 - írta Boeg

Nehéz időszak áll előttem, egy hónap múlva érettségi. Igazából addíg ez egy hónapos nagy küzdelem lesz.

Na persze. Ugyan hagyjuk már ezt a közhelyfosást. Kicsit pontatlanul fogalmaztam. Az biztos hogy hajtás lesz, de korántsem az érettségi miatt. Legyünk reálisak. Simán meg tudom csinálni. Mindenki simán meg tudja csinálni. A bibi ott van hogy közben millióegy dologgal kéne készülni a pontérettségiutáni atlantai versenyre, és - már bocsánat - ez kicsit akadályoztatva van azáltal hogy mindenki az érettségi miatt basztat. A hátam közepére sem kívánom. Viszont eszembe juttat valamit:

Gyengébb pillanataimban hallottam egy interjút valamelyik épp leépítés alatt álló hivatal leépülő hivatalnokával, aki arra panaszkodott "hogy ebben a stresszes helyzetben nem tudtak a jobbak kiemelkedni a kreativitásukkal" A frászt. A kreatívok éppen azért kreatívok, mert szorult helyzetben is tudnak ugyanúgy teljesíteni. Sőt. Szorult helyzteben jobban tudnak teljesíteni!

Úgyhogy igyekszem ennek a jegyében élni. Végülis kreatív vagyok, buzi lennék, vagy mi. Szóval, fordítsuk előnyünkre. A következő hónapban tehát megcselekszem amit meg kell, és még le is érettségizek. Ez lesz kérem az igazi hosszú menetelés.

 

Szép programadó beszéd volt, mi? Na azért a hétvége valósága kicsit más, inkább olyan rápihenős jellegű volt, ami azért elég nagy baj. Legfeljebb a 2.0 van meg, igazi web 2.0-ásnak nőttem ki magam. Na jó, van egy blogom, de. A hétvégén youtube-accounttal gazdagodtam, meg kicsit belekóstoltam a Wikiépdia-szerkesztésbe is. Olvassátok tollamból a két szócikkem: Rákosborzasztó meg - ne tessék röhögni - Passzívfürdő. Érdekes, amúgy gondoltam hogy lesznek olyanok akik beszólnak amiatt, hogy nem csak az 'elektronmikroszkóp'ról készül szócikk, de hogy az elsőként említett miatt lesz vita az tényleg meglepett. Na olvassátok, csá.

 

2008. márc. 24. 18:27 - írta Boeg

Nehogy valaki pejoratíve gondolkozzon, csak, tekintve hogy elég sokminden történt az elmúlt napokban, ez a cím (ti. szarszag) valahogy jó szervező elemnek tűnt. Majd kiemelem, ahol előkerül... Lássuk csak:

Mindenesetre jelenleg abszolút mosott szarként (a mosott szarnak van szaga?) tengeklengek, a szerda éjjel: kuplung - csütörtök éjjel: gödör - péntek éjjel: PEP! - szombat éjjel: kollektíva kicsit betett. Ne akarjátok hogy részleteket meséljek, ugyanis minden bizonnyal én vagyok az egyetlen akinek nem unalmasak ezek a KKK (ki kavar kivel) sztorik...

(filmszakadás)

A fenébe is kedves olvasók, a sonka utáni delíriumban most néztük meg Anyuval a Bridget Jones naplóját, és a legkevésbévan kedvem folytatni ezt a tegnap éjjel elkezdett bejegyzést. Nincs az az Isten, aki ki tudná mozdítani az embert egy ilyen meghitt húsvéti semmittevésből, hátmég. Annyira mindenesetre sikerült rájönnöm hogy Bridgettel hasonló az anyánkkal való viszonyunk. Mindezt az alábbi jelenetből:

Bridget és anyukája telefonon beszélgetnek:
Bridget anyja: - Tudod, Bridget, még ebben a korban is tud nekem meglepetéseket okozni a szex. Múltkor is aludtam délután, egyszerre pedíg arra ébredtem, hogy egy hatalmas...
Bridget: - SZIA, anya. - és lecsapja

De ezt csak így hirtelen.

Ti is, mi a fenének olvassátok ezt a blogot, menjetek, egyetek sonkát, majonézzel, tormával meg (csoki)tojással! Aztán majd mikor mindnyájunknak gyomorrontása lesz, én azzal töltöm a betegállományomat hogy jobb blogbejegyzéseket írjak, ni meg azzal hogy olvassátok őket.

Megbeszéltük? 

2008. márc. 11. 15:32 - írta Boeg

Sziasztok!

Nem ma kellett volna írnom. Vissza is dátumoztam a bejegyzést, egyészen március 11-re, az egyetlen most közölt kreatív munkadarab is akkorra datálható. Az utókor számára azért megörökítem: március 17-e, korahajnal van, 'holnap', azaz pár óra múlva hatkor kelek, de még egy erős kávéval felszerelkezve dolgozok. Holnap nagy menet lesz az iskolaigazgatóságon. Erő kéne, de még nem tudom honnan. Illetve valahonnan azért mégiscsak van:

Eredetileg a hétvégén egy márciustizenötös postot akartam, pénteken még az iskolai ünnepélyre is bementem egy fényképezőgéppel. Arra voltam kíváncsi, arról akartam írni, azt fényképeztem, hogy kinek mekkora.

Mármint a kokárdája.

Jó kis szatírája lett volna az emberi együgyüségnek és gáncsoskodásnak, de az hogy most mindezt a saját bőrömön tapasztalva kell intézkednem, némileg lemosta az arcomról a mosolyt.

Maradjunk tehát annyiban, hogy részben a ránk köszöntő vakító napsütés előtti tiszeteletből, részben pedíg hogyismondjam, spirituális okokból közöljem az alábbi, kedden született Photoshopos műremeket. Ajánlom figyelmébe egy csapat innovatív túristának, meg még valakinek.

 

2008. márc. 10. 23:40 - írta Boeg

Kéremszépen, túl vagyunk életem első diadalittas végre feedback van állambácsi felé-népszavazásán is, teljesen elvonatkozatva a témától azért jó érzés volt. Nade ha már így alakulatak az eredmények, akkor 0. Viktor szerint épp 23 óra negyven perce a jövő tart, merthogy a három igennel ma nulla órakkor elkezdődött.

Mai tapasztalataim szerint a jövő...

...sok munkával terhes

...korai keléseket ámbár finom reggeli kakaókat hoz 

...vonatai vagy késnek és tiszták vagy pontosak és redvások

...olyan izgalmas blogok felfedezésével jár mint az http://idealpasi.blog.hu/

...nem hoz kanalat az eperturmixba

...egyeseknek oly lebilincselő hogy óránként majd beszarnak (in memoriam egy Beteg Barát)

Amúgy én már elhatároztam hogy ezt az egész mizériát azzal a messzeföldön infamous Boeg-féle szkepticizmussal és cinizmussal fogom kezelni. Megyünk mi még orvoshoz sajna, és viszünk is magunkkal hálapénzt, ahogyan azt jómagyarembernek kell. Szép fehér boríték, alaposan beleszámolva a három fémszázas. Ennyi jár nekik, most már tudjuk, érezzék magukat jól.

2008. márc. 7. 23:10 - írta Boeg

Vagyis koncentráció. Vagyis a hiánya. Harmadik napja szenvedek otthon, könyvtárban, kávézban, buszonmetrónvillamoson a dolgozatom felett, igaz, lassan a végéhez közeledve és perfektinglisül, de körülbelül olyan gördülékenyen mint ahogy Tocsik Márta vezetné a négyes metró fúrópajzsait a fővám téren. Kialvatlansággal kövezett billentyűleütéseim nyomán pillanatok alatt a facebook-profilom egy újabb hülye alkalmazására, vagya wikipédia legérdektelenebb oldalaira tévedek. Meg ez az egész elkalandozósdi rátelepszik a napjaimra: ma kivételesen betoltam a seggem duplamagyarra, ahol az irodalom és film érettségitételhez néztük neeeem nem az irodalmat, filmet, valami nemtudlakelefelejteni szindrómás csaj volt benne, persze mondanom sem kell, hogy a társaság túlnyomó részéhez hasonlóan a padra borulva a fejemben inkább valami olyan hardcore pornó ment ancsiosztálytársa nyunyósráccal, hogy arra bűn lenene kirakni a tizennyolcas karikát mert csak takarná a jó részeket. Igazából az a folyosónzavartankávébaprüszkülő hatás amit néhány iskolatársam (igazából kettő) el tud érni is megérne egy postot.

Bocs, mint látjátok megint sikerült elkalandozni. Amikor ilyen koncentrációhiányos napjaim vannak, valahogy kivédhetetlen hogy eszembe jusson a 'pihenésre és koncentrációra van szükségem. El kéne mennem például egy koncentrációs táborba' poén. Végül is igazából fergeteges hogy maga egy utazás tény miket képes kihozni belőlem, repülőn, vonaton, metrón, buszon, akár céltalanul is, komolyan most a dolgozatom felét – és egyébként jelen bejegyzést is – a 182-es márkavédjegyű BKV viszonylat fedélzetén írtam. És a fenti poén nem csak azért abszurd mert (rám) igaz, hanem mert igazából nem kéne vele viccelni.

Engedjétek meg hogy akkor kicsit elkalandozzak.

Szóval a meleg holokauszt. Még zsenge ifjú koromban a Benedek-éra kellős közepén a Nürnbergi cserediák-programon hallottam róla először (istenem, kicsifiú boegből ott lett nagyfiú Boeg), mivel ebben a városban székelt anno a náci párt, magától adódó program volt a létrehozott dokumentációs központ (Doku-Zentrum) meglátogatása két hetes kint-tartózkodásunk alatt. A sokk akkor jött, mikor helyi tárlatvezetőnk elkezdte üdvözlő szövegét: „...dieser Zentrum wurde eröffnet als Denkmal für die zwei Millionen Jüden, halb Millionen Roma, und rund Hunderttausend Homosexuelle Opfer des Faschismus...” and so on. Vagyis undsoweiter. Igazából nem is az esemény ténye döbbentett meg, hanem hogy mint integráns részeként beszéltek a múltszázadközepi borzalmaknak. Míg itthon mikor törin tanárúr az osztály politikai összetételét (hm, nagymagyarország-térkép, turulrajz, meg Kárpátia idézetek díszítik a hátsó falat, folytassam még?) mérhetetlen óvatossággal megjegyzi a második vh és németország topiknál hogy nem csak zsidó áldozatai voltak a holokausztnak (és már ez is haladás), drága árpádsávos osztálytársaim azonnal összesuttognak hogy „a mocskos buzik, úgy kell nekik, kár hogy nem velük kezdték” meg hogy ma is mennyire ránk férne... Szóval itt élek. Kellemes érzés. Néha nagyon sajnálom hogy nem Németországban, ők egy életre megtanulták hogy miért nem szabad kirekesztőnek lenni.

2008. márc. 6. 11:04 - írta Boeg

nem, nem a hátam, a kezem, farmerem, ááááh szörnyű. Mondhatnám hogy szétfolynak a dolgok a kezeim közt - főleg a készülni nem akaró Atlantai iratpaksaméta miatt - de ez igazából csa tollakkal bizonyított tény, elsőóra matekdogán kettő lehelte ki írástudó páráját kezemre, aztán törin még egy.

Élvezem, mondhatni.

Még a met.hu-n is utánnanéztem, nem-e valami különös légnyomáscsökkenés áll a háttérben, de a légkörrel minden rendben. Valami istencsapása lehet, tegnap tolgozat általi kivégzés fenyegettetésétől holtra vált A-sok (bölcsészosztály) kisebb hordái rohantak oda hozzám hogy miylen hatása van a nitrátos víznek, én meg mivel galád módon siettem, vagy fél emelettel feljebb kalandozott tekintetem ahol Húdeszéparcú Nyunyó Erik suhant el a folyosón (bár hátulról már nem az arca domboro... izé akarommondani dominált...). Szóval csak annyit vetettem oda hogy kékes színű lesz tőle a bőröd, ami egyébként igaz, de korántsem elégséges információ.

Na és találjátok ki hogy mely szín legintenzívebb divatos árnyalatában virító ujjaimmal kanyarintom ide nektek eme szép bejegyzést.

De a legjobb az egészben hogy bizonyos külső tényezők hatására ez sem tudja kedvemet szegni ;) - kihaénnem, ez az utolsó bekezdés csak a te kedvedért:)